Örömmel tudatom, hogy Szem-lélek-váltó és Az áruló című alkotásaim több más kiváló kortárs irodalmi alkotás kíséretében a KMI-Verslista Sodrásban2021 című antológiájában kerültek megjelenésre. Ezúton is köszönöm a bizalmat!
"Mucsi Zoltán előadása magával ragadó, minden pillanatban hiteles. A játék nagy részében, bár megjelennek más szereplők is rajta kívül, csak ő beszél. Méltóságát nem kímélve jeleníti meg a nézők számára a züllő alkoholista karakterét. Ahogy írom ezeket a sorokat, az jut eszembe, ha a főhős halálát is színpadra kellett volna hoznia, talán még a szívdobogása is leállt volna egy pillanatra.
A történet főkaraktere, egy ötven év körüli, vidékről Budapestre költözött, alkoholproblémákkal küzdő egyetemi tanár, akinek az egzisztenciális hanyatlását pörgeti végig az cselekmény: elsőként kirúgják a munkahelyéről, majd a felesége is otthonról és kénytelen hazaköltözni vidékre az édesanyjához, ahol hosszú, konfliktusokkal terhelt visszaemlékezései kísérik egyre súlyosbodó alkoholfüggését, ami végül a vesztét okozza.
Külön dicséretet érdemel az anyát alakító Bajcsay Mária, aki szótlanul teremtette meg a vidéki nagymama miliőjét. Színpadias mozdulatok nélkül mutatta meg félelmét, haragját és fájdalmas beletörődöttségét a fia által teremtett környezetbe – mely karakter egy gyermek szemszögéből nézve akár a rigid anya sziluettje is lehetne.
Nem derül ki, melyek a valós ok-okozati következmények: az édesanya érzelmi elhatárolódása sodorta gyermekét az alkoholizmus tévútjára, vagy a felnőtt gyermek hanyatlásának látványa züllesztette le az anyai kötődést tehetetlen közönnyé. A darab azonban megfelelő rálátást ad ahhoz a szemléletforduláshoz, hogy az alkoholizmusra érdemes nem problémaként, hanem tünetként tekinteni.
Számos hétköznapi szorongás kerül megjelenítésre ebben a színdarabban. Elhárítások sorozatával fokozódik a feszültség, amiből egy-egy bázismondat robbantja fájdalmát a nézőre, azonnal feloldva az addig felhalmozott stresszt – ilyenformán lehet gyógyító Hay János Nehéz című drámája annak, egy szorongásokkal terhelt életúton, aki hagyja magát alárendelni a rászabaduló érzelmeknek. Épp olyan enyhülést hoz, mint a hagyma nátha idején."
"Mindenképp üdvözlöm Szabó Győző Toxikoma című könyvét, és az ugyanilyen címmel megjelent filmadaptációt is!
Nagyon egyszerű okom minderre, hogy a drogfogyasztás témáját – hiába nőtt fel az első generáció, amelynek már drogfogyasztók voltak a szülei – még mindig feszengés, szégyen és némaság fogadja egy szülői értekezleten. Ahogy nézem ezeket a gyermeket nevelő felnőtt embereket habzó szájjal úszni a tagadásban, azon gondolkodom, hogy pár tucat generációval ezelőtt is így nézett ki talán az a szülői értekezlet, ahol a tanárnő előállt az ötlettel, hogy a gyerek beszéljen otthon a szexről. Szinte látom magam előtt, ahogy minden szülő abban a pillanatban szörnyet halt szégyenében és valami ilyesmit akartak sugallani: Szex? Ki hallott már ilyenről, én még soha, és ki is kérem magamnak! – Lássuk be, ezt nem lehet komolyan venni.
Hát, tisztelettel kérek elnézést mindenkitől, de én éppen ennyire tudom azokat a szülőket komolyan venni, akik a XXI. században állítják, soha nem jártak kábítószerek vonzáskörzetében. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy ki is próbálták! – összegezve, éljen Szabó Győző könyve!
A forgatókönyvvel kapcsolatban viszont azzal a véleménnyel kezdeném, hogy az eredeti könyv drasztikus változáson ment keresztül, mire vászonra került, és közben gyakorlatilag levetkőzte a valódi értékét. Hiányzik belőle az út, és annak tanulsága. Sajnos az élet szinte minden területén tapasztalhatjuk, hogy az idő és az érzelem fordított arányban állnak egymással, itt sem maradt sok idő az érzések árnyalására..."
2022-t írunk. Javában zajlik Madzsarországon a választási kampány. A parlament előtt 90 cm magasságú látványos betűk hirdetik V Á L A S Z T Á S 2 0 2 2 . Szorgalmas alvállalkozók építették őket, akiket az állam fizet. Közösségi kampányköltség. A szabályozás szerint erre a költségnemre köteles az aktuális államvezetés meghatározott mértékű összeget rendelkezésre bocsátani. A költségfelhasználás célja a választópolgárok motiválása, hogy tájékozódjanak választási lehetőségeik felől. Ezen belül például pályázatot hirdetnek tematikus reklámok készítésére a vállalati szektorban.
„Mások egy-egy pártot látnak! Mi egy egész nemzetet! Mindannyian jelen vagyunk láthatatlan kötelék fon össze minket. Összekötnek a hétköznapok és a közös élmények. Összeköt a múlt és a reményteli jövő. ÖSSZEKÖTNEK A ZÁSZLÓNK SZÍNEI! VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 2022 – A DÖNTÉS A TE KEZEDBEN VAN” – zúgja a tv minden csúcs-műsoridőben a lila virágos telefonszolgáltató reklámját. Ő az idei egyik nyertes. Első helyezett lett, és elhozott még egy közönség díjat is 2020-ban az eredményhirdetéskor.
A választási törvény alapján a politikusok, a számukra prioritást élvező problémákra mutatnak rá. Ezzel egy időben konkrét megoldási tervet kínálnak. Minden program három kiadványban kerül kihirdetésre – egy 12 pontos szórólapon, egy részletes programleírásban, illetve ennek kivonata megközelítőleg 4000 leütés terjedelemben. Költségvetési tervezetet terjesztenek elő, nyilvánosan hozzáférhető módon.
Mindemellett a politikai párt köteles a választópolgárt közérthetően és figyelemfelhívásra alkalmas módon tájékoztatni a programjavaslattal járó, előre kalkulálható kompromisszumokról, melyeket az állampolgárnak szükséges megkötnie a közös cél elérésének érdekében.
Madzsarországon a tájékoztatást nagyon komolyan veszik, hiszen tudják, hogy csak kellő információ birtokában lehet meghozni a legjobb döntést.
Minden este hattól az N1-en a „Választó”című közéleti műsor megy. Szakértőkből és közéleti szereplőkből álló csapat alkotja a műsor stábját. A kampányidőszak során végigveszik az előző időszak fontosabb közéleti kérdéseit és változásait, a főbb politikai döntéseket és annak hatását a társadalomra, illetve a gazdaságra. Az öttagú csapat tagjai változnak. Minden héten 1 embert közönség szavazás alapján hívnak meg.
A város több pontján ideiglenes közösségi arénák épülnek. A belépés ingyenes. Alkohol fogyasztása, és büfészolgáltatás engedélyezett.
Az első adásban a választási kisfilmeket szakértik meg:
Van egy álmom. – hangzik fel a kisfilm – Egy olyan Nyunyópia ahol nincsenek másodrendű állampolgárok. – stúdióbevágással folytatódik a műsor, a videón szereplő politikus asszonyt kérdezi a műsorvezető:
- Kata, nos miként kívánja elérni, hogy 4 éven belül Nyunyópiában ne legyenek másodrendű állampolgárok?
Beszélgetésük végén reklámszünet. Ideje már. Mostanra mindenki eldöntötte, számára mennyire értékes ez a program.
„Madzsaroszág kormányának megbízásából” – harsan fel a kivető melletti hangláda – „Az, hogy nem vagyunk egyformák azt is jelenti, hogy csak ezt kell látni egymásban? Ugye nehezen nézzük el, ha valaki máshogy gondolja. Itt az idő észrevenni, milyen sok közös van bennünk. Van hogy egyetértünk. És ez rengeteg jót hoz ki belőlünk! Éld át te is a felelős döntés élményét! Kövesd a Választót minden este hattól az N1 műsorán.
Reklámszünet után másik rivális párt kampányfilmjének werkműsora várható.
Végül közéleti vita, közönséghívások. Online szavazás a két résztvevő párt programjáról.
A központi kampányidőszak januárban kezdődik, és áprilisban ér véget. A kampánycsend ideje alatt minden választópolgár meghozhatja döntését az elkövetkezendő 4 évre.
Madzsarország készen áll a döntésre.
*A valósággal való bármilyen hasonlóság a véletlen műve. Vagy irodalmi bravúr egy új irány megvilágításához.
Te ott! Igen te! Te! Az idealista eszméiddel, meg a fellengzős beszédeddel! Idehallgass, mert nem mondom el még egyszer!
Ne hagyd abba… Soha! Soha. Soha…
Sok falba ütközhetsz az út során. És ha elismerés ritkán szegődik is melléd, ne feledd! Érték vagy te, és érték a te munkásságod: Az alkotás.
Műveled a nyelvet, mint az elhanyagolt kertet: Gyümölcse a szó.
Legyen vers a feloldásról, szolgaságból, butaságból. A rossz mintát is mind letenni, elfogadni, leküzdeni… legyen szó… legyen szó… legyen szó, mindenre mi visszafog!
Nevén hívva, megtanulva, nincs esélye ellened.
Őrizz meg egy falat jót, a régmúlt kínja helyett… Teremts könnyebb történelmet a születendő magyar gyermekeknek.
Hé, te ott! Igen te! Te, az elszánt, ki a művelődés lángját őrzöd! Én azt hittem már elveszett…
Ne add fel… Soha! Soha. Soha…
M.Attila (49) 2023 szeptember 10.napján délelőtt 10óra környékén a Budai várkertben található Turul szobornál egy, az Afrikában őshonos barna réti poloska feltűnően provokatív példányára vadászott 69cm-es szénacél pengéjű katanájával.
Egy segítőkész szemtanú elmondása alapján a poloska, az éppen arra járó férfibe többször is, félreérthetetlenül belekötött:
A Turul szobor lábánál békésen sétált az a középkorú férfi. – nyilatkozta - A kardja is teljesen ártalmatlanul lógott csak. Minden olyan váratlanul, és gyorsan történt…
További megdöbbentő részleteket osztott meg stábunkkal Z.Károly, aki a történtekkor szintén a környéken járt:
Az a szemét dög, többször is nekiment annak az ártalmatlan embernek. Én mondom, hogy kiszúrta magának, mintha csak ő lenne itt itthon. Hiába váltott az a rendes, magyar gyerek irányt, és figyelmeztette heves kézmozdulatokkal az agresszív poloskát távozásra, az nem hogy odébb nem ment, de egyre vadabbul támadott! Még most is felzaklat ez a borzalmas kegyetlenség, hogy lehet így bánni egy emberrel? Felháborító!
Károly vallomását a Budapesti Rendőrkapitányság két kirendelt tisztje rögzítette. Így idézte a történteket:
Egyszer csak elborult a fószer tekintete. Látszott rajta, hogy elöntötte a pipa. Kizárólag arra a tetves poloskára szegezte minden figyelmét… Pattanásig feszült a hangulat! Aztán egyszer csak hatalmas ordítással húzta elő azt a bitang nagy kést a hátán lévő puttonyból. Lesújtott. Nagyon ijesztő volt az egész.
A poloskának annyi, gondoltam. De erre, éppen ott, ahol ezt a jöttment poloskát kellett volna utolérje a végzete, megjelent a Miniszterelnök.
Borzalom.
Károly könnyekkel küszködve próbálta segíteni a rendőrség munkáját:
Egyetlen másodperc töredéke alatt történt. Ömlött a vér. Fekete. Hánytam is. Hirtelen nagyon sokan vettek körül minket, villogtak a vakuk.
Szegény jámbor, meg hát mit tehetett ő arról, bárki felidegesedett volna.
Jaj, az a sok vér. A Miniszterelnök feje meg elgurult.
Az a k.va poloska tehet mindenről! Az bezzeg elrepült. Na, azt kellene felelősségre vonni. Mit keresett itt egyáltalán?! Talicskával hordja be csak a vírusokat.
Végtelenül megrendültem.
Jaj szegény Miniszterelnök úr.
Minek ment oda…
Kedves Útitárs!
Hagy meséljem el neked milyen úton érkeztem el hozzád.
Egy gyermekkori versemet, emlékszem, rajongásom ideáljának címeztem, és olvastam fel nagyjából 12 évesen. Roppant kínos visszaidézni a pillanatot, bár a fogadtatás őszintén kedves volt. Később barátnők társaságában feltárt fantázia naplók és iskola újságban megjelent "fiók novellák" emlékével kísérten bontogattam tovább életfonalam szálait, melynek során kellően eltávolodtam alkotói tevékenységemtől, ezzel együtt önmagamtól.
Onnan, a 12 éves kori önfelvállalás pillanatától visszakanyarodni a felnőttkori önfelvállalás igényéig hosszú és göröngyös út vezet, melyen most is utazóként tekintek magamra.
Áldás, amikor ezen az úton, van társ, aki megtámaszt, mikor kibillensz.
Mára új hivatásom támaszt nyújtani annak az útnak a feltérképezése, és biztonságos bejárása során amely visszavezet önmagunkhoz.
Alapja az önismeret
Módja az analitikus gondolkodás
Tudománya a pszichológia
Eszköztárának pedig csak a fantázia szab határokat: például ilyen az írás
Szándéka a spirituális fejlődés támogatása
Elvárásod vasálarcát felteszem. Könnyes arcomra mosolyt erőltetek.
Szeretlek, de nem lehet, hogy mindig megfeleljek neked.
Ha fázom, azt mondod nem lehet... pedig te fújsz rám fagyos hideget, és én tovább didergek...
Mert hideg van, és te elfordultál tőlem, nincs aki melegít.
Dühös vagyok: Követelem a kart, mi oltalmába fogad!
Személyiségem vaslapáttal hasítván,
egy arcot készítek neked, egyet pedig a többieknek, csak valaki szeretne már...
Mindeközben csak nekem rossz... S ez kit érdekel?!
Hát itt vagyok, és inkább lázadok, harcba szállok magamért a világgal is akár!
Bátor vagyok és vakmerő, szókimondó, és nem mindig vidám,
hiszen az életben vegyesen vannak jó és rossz dolgok is ám...
Szót veszek akkor is, ha nem adnak, rám a cenzúrák vajmi keveset hatnak.
Aki elfogad az megmarad, mert az elfogadás oltalmában rejlik a szabadság,
a többieknek pedig...egy-egy dőre könnyet morzsolok...Amilyet érdemelt, épp oly igazsággal telit.
Így látlak én Téged rideg Társadalom, hogy kivess magadból, nem hagyom!
Én hagylak a hátam mögött!
Aki elég bátor, tartson velem, legyünk fecskék egy új attitűd tavaszán s mienk lesz a kikelet!
(Kérlek óvakodj ettől az írástól! Tabudöntögető politikai tartalom következik. A nyugalom megzavarására alkalmas.)
Tudom, hogy most számtalan ember fogja porig égetni az emlékemet is, közöttük közvetlen családtagjaimmal is sajnos. Tőlük külön elnézést is kérek a szabad szelleműségemért, és főleg a szabadszájúságomért.
Tudjátok, ha van a háromféle hülye, akkor én a tanulatlan hülyéhez tartozom, mert őszintén mondom, hogy fiatalkorom háborúját vívtam meg azért hogy márpedig én nem megyek egyetemre.
Inkább szültem gyereket, aminek külön örülök, mert mai fejjel nem biztos, hogy nekiugranék egy ekkora feladatnak tapasztalat nélkül. De lényeg az, hogy tanulatlan talán vagyok, de hogy hülye...? Talán nem. Talán az, hogy nem voltam hajlandó beülni még kiforratlan fejjel a padba, hozta meg számomra a különc gondolataimat, a megzabolázatlan tudat és a kreativitás gyermekeként.
Trianon nálunk családi program, mióta az eszemet tudom. Örök érvényű pszichológiai hadjáratot hoz minden alkalommal. És apátiát.
Láttam családi vacsorát kudarcba fulladni miatta! Láttam 70 éves embert több, mint 50 éves emlékek súlya alatt megroppanni. Láttam őt eltávolodni. Eltűnni.
Láttam ahogy a súlyt időnként a gyermekem vállára tolta. Láttam sirní a gyermekemet a kapott súly terhe alatt... 10 évesen. Egy 70 éves könnyeit sírta el.
Vessetek meg! Én ezt a terhet tisztelettel és sok alázattal teszem le! Haragszom Trianonért, nem akkor! Most! Hogy családok és életek függnek rajta még most is!
Hiszen már rég visszakaptuk a lehetőséget, hogy szabadon járjuk a földjeinket. Európai Uniónak hívják, és a határai még távolabb nyúlnak.
Lassan elbaltázzuk ezt is, hogy majd a többieket okolhassuk érte. Mondjuk a Néppártot.
Semmiképp sem a magyar politikát.
Mert Trianonból én... kérlek bocsássátok meg nekem az eretnekségemet... Trianonból én egyelőre egyet tanultam! Hogy az országhatárokkal csak a baj van.
Vallásokat, eszméket, családokat szel ketté, vagy zár el egymástól. Embert tart távol embertől és emberségtől.
Új esélyt kaptunk! Bánjunk ezzel bölcsen. Ennél sokkal bölcsebben. Szerintem.
