Toxikoma és a magyar valóság
A SZÓFA online irodalmi folyóirat Táltosfog rovatában olvashatjátok Toxikoma ihletettségű reflexiómat.
"Mindenképp üdvözlöm Szabó Győző Toxikoma című könyvét, és az ugyanilyen címmel megjelent filmadaptációt is!
Nagyon egyszerű okom minderre, hogy a drogfogyasztás témáját – hiába nőtt fel az első generáció, amelynek már drogfogyasztók voltak a szülei – még mindig feszengés, szégyen és némaság fogadja egy szülői értekezleten. Ahogy nézem ezeket a gyermeket nevelő felnőtt embereket habzó szájjal úszni a tagadásban, azon gondolkodom, hogy pár tucat generációval ezelőtt is így nézett ki talán az a szülői értekezlet, ahol a tanárnő előállt az ötlettel, hogy a gyerek beszéljen otthon a szexről. Szinte látom magam előtt, ahogy minden szülő abban a pillanatban szörnyet halt szégyenében és valami ilyesmit akartak sugallani: Szex? Ki hallott már ilyenről, én még soha, és ki is kérem magamnak! – Lássuk be, ezt nem lehet komolyan venni.
Hát, tisztelettel kérek elnézést mindenkitől, de én éppen ennyire tudom azokat a szülőket komolyan venni, akik a XXI. században állítják, soha nem jártak kábítószerek vonzáskörzetében. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy ki is próbálták! – összegezve, éljen Szabó Győző könyve!
A forgatókönyvvel kapcsolatban viszont azzal a véleménnyel kezdeném, hogy az eredeti könyv drasztikus változáson ment keresztül, mire vászonra került, és közben gyakorlatilag levetkőzte a valódi értékét. Hiányzik belőle az út, és annak tanulsága. Sajnos az élet szinte minden területén tapasztalhatjuk, hogy az idő és az érzelem fordított arányban állnak egymással, itt sem maradt sok idő az érzések árnyalására..."
